Az ikonikus diplomata, Henry Kissinger könyve szubjektív beszámoló Kína történetéről, amit a szerző személye miatt érdemes forráskritikával olvasni, sőt, legjobb, hogyha úgy vesszük, hogy a könyv címe "Kissinger Kínáról". Könyvbemutatón jártunk. 

Henry Kissinger Kínáról című könyve több szempontból is figyelemreméltó alkotás. Fontos kiadvány, mivel egy olyan ország múltját és jelenét próbálja bemutatni, amely a jövőben akár központi szerepet is játszhat a világpolitikában (noha a vélemények ezzel kapcsolatban eltérnek). Különleges olvasmány abból a szempontból is, hogy szerzője nem csak tanúja, de résztvevője is volt Kína történelmének a 20. század folyamán, hiszen az USA külügyminiszereként elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy hosszú hallgatás után Amerika felvette a diplomáciai kapcsolatot Kínával. Pontosan a személyes érintettség miatt azonban meglehetősen szubjektív alkotás született, amely olvasása során érdemes figyelembe venni, hogy a szerző sok esetben elfogult Kínával és a kínai vezetőkkel, így például Mao Ce-tunggal is, így akár azt is mondhatjuk, hogy az alkotás címe nem Kínáról, hanem "Kissinger Kínáról" - hangzott a könyv magyar fordításának bemutatóján március 24-én a Külügyi Intézetben. 

A The New York Times 1872. október 19-i számában terjedelmes riportot közölt a magyar borokról, a hazai borfogyasztás kultúrájáról és borexport helyzetéről. A lap tudósítója hazánkat a szőlőtőkék földjének nevezte, tapasztalatai szerint pedig Magyarországon a bor olyan gyakran fogyasztott ital volt közel másfél évszázada, mint a tengerentúlon a tea. 

2011-ben jelent meg Henry Kissinger On China című könyve, amely hamarosan magyar nyelven is feltűnik a boltok polcain Kínáról címmel. A könyv bemutatója március 24-én 16:00 órától lesz a Magyar Külügyi Intézetben, és habár Kissinger sajnos kihagyja az eseményt, jelen lesz a fordító, Magyarics Tamás, ami már önmagában ígéretessé teszi a programot. 

Regisztráció szükséges a részvételhez, további információ pedig itt és itt található az eseményről.

A könyvről 2011-ben az amerikai lapok pozitívan nyilatkoztak, kiemelve, hogy egy olyan szerző tollából olvashatunk Kínáról, aki maga is a kínai-amerikai kapcsolatok történetének élő szemtanúja, résztvevője, alakítója. Henry Kissinger az amerikai történelem ellentmondásos alakja, megítélése nem egységes, azonban azzal sokan egyetértenek, hogy kivételes diplomatáról van szó, aki komoly szerepet játszott abban, hogy hosszú évtizedek után az USA a legmagasabb diplomáciai szinten vette fel a kapcsolatot Kínával. Kissinger a könyvben első kézből számol be a 20. század második felének kínai vezetőiről, tárgyalásaik (publikus) részleteiről, miközben Kína történelméhez is közelebb hozza az olvasót.

Kissinger és Csou En-Laj, a Kínai Népköztársaság első miniszterelnöke 1971-ben

Amerika sokak fejében a mai napig úgy él, mint az ország, ahol mindenkinek van kocsija és az emberek még a boltba is autóval járnak. A tömegközlekedés hiányosságaira és ezzel együtt a rengeteg gépjárműre az autógyártó cégek második világháború utáni üzletszerzési céljai adnak magyarázatot: a vállalatok sok esetben a kötöttpályás közlekedési vonalak felvásárlásával majd azok megszüntetésével szoktatták rá az amerikaiakat a kocsik használatára. A válság kitörése óta az autóipar nem tért magához, ezzel is összefügghet az, hogy a fiatalok egy része már nem kapkodja el a jogsiszerzést és az első autó megvásárlását – 30 éve a 19 éves amerikaiak 87 százalékának volt jogosítványa, míg ez az arány ma 70%. Meglepő módon azonban nem az anyagi megfontolások szerepelnek első helyen az okok között: sokan szeretnének törődni egészségükkel és környezetükkel, így inkább tekernek vagy tömegközlekedésre váltanak.

Az ukrán helyzet fokozódásával nem csak Obama elnök szólalt fel az oroszokkal szemben, de egykori külügyminisztere, Hillary Clinton is beszólt Putyinnak. Clinton szerint az, ahogyan az orosz elnök védeni akarja az ukrajnai orosz nemzetiségűeket nagyban hasonlít arra, ahogyan Hitler megnyilvánult a Német Birodalom határain túlra szorult németekkel kapcsolatban az 1930-as években. A beszólás akár kellemetlenséget is okozhat egy későbbi Clinton-Putyin találkozón, amely az exkülügyminiszter lehetséges elnöksége esetén minden bizonnyal be is következik.

A kép 2012-ben készült a vlagyivosztoki APEC csúcson

Míg idehaza a keresztény-konzervatív oldal sikítófrászt kap a melegházasság puszta emlegetésétől is, egy friss felmérés szerint az amerikaiak több mint fele, sőt a katolikusok többsége is teljesen rendben valónak találja a melegházasság intézményét. Az amerikai egyházak úgy tűnik, rájöttek arra, hogy jelentős csoportokat veszíthetnek el azzal, ha a melegek ellen prédikálnak – ennek tudható be, hogy míg 2003-ban szinte az összes jelentős vallási csoport ellenezte a melegházasságot, addig 2013-ra a kép sokkal összetettebbé vált és bőven akad támogató egyház. A kutatás szerint egyébként akkor a legvalószínűbb, hogy valaki támogatja a melegházasságot, ha az illető fiatal és van meleg barátja vagy rokona.

"Melegek és leszbikusok házasodnak - nem szenvedtek még eleget?"

Ami Velencének és Riónak a karnevál, az New Orleansnak a Mardi Gras – szól az egyszerű meghatározás. A sokat megélt karnevál a turisták kedvence, a helyi vállalkozók fontos bevételi forrása. Egy friss applikáció pedig a lakástulajdonosok számára is egyszerű bevételi forrást biztosít: kiadhatják WC-jüket a környéken karneválozóknak egy gyors használatra.

Az elmúlt napokban méginkább eldurvult ukrán helyzet kapcsán az amerikai ukránok szimpátiatüntetésekkel, pénzadományokkal és amerikai kormányzati szankciók szorgalmazásával támogatják az oroszellenes felkelőket. A közel egymilliós diaszpóra nem meglepő módon egyöntetűen kiáll az EU-párti tüntetők mellett és Ukrajnát az európai közösség tagjaként szeretné látni.

Franklin D. Roosevelt elnök feleségét változatlanul a legjobb First Ladyként tartják számon a Siena College által megkérdezett kutatók. Dobogós helyen szerepel Jacqueline Kennedy is, Michelle Obamának pedig sikerült bekerülni a legjobb öt first lady közé. Hillary Clintonnak nem sikerült bekerülnie a legjobbak közé, ennek ellenére őt tartják a legalkalmasabbnak az elnökfeleségek közül arra, hogy a jövőben First Ladyből elnökké avanzsáljon.