Sokat sztorizott, de legújabb könyvéről szinte semmit sem mesélt Jonathan Franzen rövid Magyarországi látogatása során. Az író olykor kegyetlenül őszintén nyilatkozott az írásról, saját életéről és Amerikáról is, viszont elsimerően beszélt az európai olvasókról és a kultúráról is. Aki eddig azt gondolta, hogy Franzen egy morcos, folyton morgó mizantróp, az kellemeset csalódhatott, ugyanis a nyilvános beszélgetések során egy ironikus, fanyar humorú és nyitott pasast ismerhetett meg a Könyvfesztivál közönsége - aki nem mellesleg az amerikai irodalom egyik legjelenentősebb élő alakja.
Kik voltak a leginkább befolyással életművére? Mikor szokott írni? Mit gondol, átveszik a szereplők a hatalmat a könyvei felett? Önéletrajzú ihletésűek regényei? Ezek a kérdések, amelyeket Jonathan Franzen meglehetősen utál, ezért nem is tette fel őket neki senki sem budapesti nyilvános beszélgetései során explicit módon, ennek ellenére bizony néhány kérdés esetében egyértelmű a válasz. Jonathan Franzen, a kortárs amerikai irodalom egyik legizgalmasabb és legismertebb alakja néhány napra Budapestre érkezett, hogy a Könyvfesztivál díszvendégeként jópofa történetekkel és frappáns válaszokkal szórakoztassa a magyar közönséget. Franzen két nyilvános és egy, csak a sajtó számára nyitott beszélgetésen vett rész, amelyek során sokat változtatott a róla eddig kialakult képen. A sajtótájékoztatóról távozó újságírók például szinte egyöntetűen meglepetésüket fejezték ki az író nyitottsága és frappáns válaszai kapcsán, mivel sokat közülök a szerkesztőségben felkészítettek arra, hogy Franzen morcona alak, aki nem szereti a sajtót, a közösségi médiát meg pláne utálja. Ezzel szemben egy laza, szórakoztató, de mégis komoly, őszinte és egyben (ön)ironikus Franzent ismerhettünk meg az elmúlt napokban, aki a közhelyes, béna kérdéseket utálja, de szívesen mesél az írás folyamatáról és persze a madarakról is.
Volt egy pontja Franzen sajtótájékoztatójának, amikor megfagyott a levegő a Millenáris sajtótermében: az író kerek perec kimondta, hogy hálás szüleinek, amiért korán meghaltak, mert így sokkal nyugodtabban tud írni, több időt tud szentelni a könyveinek és nem kell aggódnia szülei miatt. Franzen egyenesen úgy látja, hogy sokat nyert a szülők halála révén, mivel igazi írói karrierje és valódi írói élete a szülők halála után kezdődött el. A fagyos légkört egy franzeni (ha létezik ilyen) frappáns mondattal oldotta fel: "Aki ezek után el szeretne menni, az tegye meg nyugodtan, nem fogok megharagudni" - mondta szarkazmussal és öniríóniával telve.
A beszélgetésekből az szűrődött le, hogy Franzen nem csak megjátssza, tényleg örül, hogy Európában lehet, hiszen úgy látja, hogy itt sokkal jobban megbecsülik az intellektualitást és az írókat, mint Amerikában. Jól mutatja ezt Franzen szerint, hogy elmondása szerint a tengerentúlon soha nem volt akkora sajtótájékoztatója, mint most Budapesten, ráadásul a két kultúrát összehasonlítva kiemelte, hogy elég jól mutatja a különbségeket az, hogy Európában például drámaírok is lehetnek miniszterelnökök (Václav Havel), míg az amerikaiaknak csak Schwarzenegger jut. E mellett Franzen kifejtette azt is, hogy ő tulajdonképpen mindig az európai közönségnek írt, ezt a közönséget pedig elég jól meg is ismerte, amikor Németországban tanult főiskolás korában. Mindezeket figyelembe véve számomra szinte megkerülhetetlen a párhuzam Franzen és a 20. század elejének nagy írógenerációja között - akkor többek között Fitzgerald, Hemingway és Gertrude Stein költözött pár évre Európába, majd hazatérve maradandót alkottak saját területekün úgy, hogy az európai értelmiség számára mind a mai napig fogyasztható és élő műveket írtak.
A közönség témájára visszatérve Franzen azt is igyekezett hangsúlyozni, hogy ő alapvetően olyan irodalmat szeretne írni, mint amilyet olvasni is szeret: egyszerű, követhető történet, semmi elvontság. "I'm a slut of a reader" - mondta, jelezve, hogy szereti, ha élvezetes az, amit olvas, igyekszik így is írni, ráadásul hangsúlyt fektet arra is, hogy könyvei ne zárjanak ki széles olvasórétegeket, azaz legyenek érthetően különböző háttérből érkező könyvolvasók számára egyaránt. Az író a beszélgetések során egyébként ügyesen bedobott olyan kifejezéseket, amelyekre a sajtó képviselői rá tudnak kapni. Ilyen volt például a "könyvírás drog" kijelentése, amely pár órával később több cikk címében vagy leadjében rögtön vissza is köszönt.
Franzen a beszélgetések során egy írói ereje teljében lévő, egészséges önbizalmú alkotónak mutatta magát, annak ellenére, hogy többször is beszélt arról, hogy neki is vannak kétségei az írással kapcsolatban - talán ez nem is meglepő, hiszen minden alkotó számára természetes, hogy néha megkérdőjelez mindent, amit alkotott vagy alkotni fog. Franzen egyébként az olvasókkal is igyekezett barátságos lenni a közvetlen találkozásokkor, annak ellenére, hogy például a dedikálások alkalmával érezhető volt, hogy nem kedvenc időtöltése vadidegenek könyveinek szignálása. Ennek ellenére derekasan helyt állt - a hírek szerint szombaton brutális tömeg várta az Európa Kiadó standjánál, szerencsére nekem sikerült pénteken a könyvesbódék között sétálva elcsípnem egy gyors dedikálásra. Az "István" név helyes betűzése sajnos nem jött össze, de én ezt elnézem neki (egy barátom szerint ez simán megér egy névváltást).
A sajtótájékoztató egyik legérdekesebb része egyébként a felelősség témakörét boncolgatta. Franzen kifejtette: felelősnek érzi magát például azért, hogy felszólaljon a természet védelméért vagy a globális felmelegedés kapcsán. Íróként pedig felelős azért is, hogy kurrens és aktuális problémákkal foglalkozzon, azonban alkotóként nem várhatjuk tőle, hogy ezekre megoldásokat is tudjon hozni, mivel úgy véli, hogy ez nem az ő feladata. Óvatosan kell azonban bánnia a politikai témákkal, mivel szerinte a politika veszélyt jelenthet a művészek számára. Ennek ellenére nyíltan vállalja baloldali nézeteit a nélkül, hogy ezt mondjuk konkrét személyekhez vagy politikusokhoz kötné. A politikai témákkal kapcsolatban szóba került 9/11 is. Franzen kifejtette, hogy nem tartja szerencsének, ha összekapcsoljuk a támadást az utána íródott művekkel, hiszen noha borzalmas tragédia történt 14 éve, nem szabad elfelejteni azt, hogy a közutakon sokkal több ember hal meg egy év során, mint ahányan a terrortámadások következtében. Franzen azzal sem ért egyet, hogy az irónia meghalt 9/11 után, sőt, szerinte ez az állítás önmagában is ironikus. A fentiek jól bizonyítják, hogy Franzen nem fél beleállni a kemény kérdésekbe sem, annak ellenére, hogy nem sokat kapott belőlük.
Egyedüli hiányérzet azzal kapcsolatban alakulhatott ki a beszélgetések során, hogy a szeptemberben megjelenő új könyv, a Purity kapcsán kevés szó esett. Könnyen lehet, hogy ez tudatos kérés vagy döntés következménye, ennek ellenére jó lett volna egy-két érdekességet elcsípni a könyvről. Mindezek mellett nagy öröm, hogy Franzen eljött hozzánk, főleg azért, mert sikerült nagyon jó benyomást keltenie a magyar közönségben. Jó bizonyíték ez arra nézve, hogy szimpatikusan is lehet komoly témákról beszélni és karcos véleményt formálni megosztó ügyek kapcsán is.
A bejegyzés a csütörtöki megnyitó és a pénteki sajtótájékoztató alapján készült.
