Noha hazánkban még gyerekcipőben jár, Amerikában évek óta sláger a közösségi finanszírozás (crowdfunding), amely révén a kreatív ötletekkel előrukkolók az interneten keresztül gyűjthetnek pénzt az adott ötlet megvalósítására. A finanszírozási forma olyannyira sikeres a tengerentúlon, hogy többen befektetési lehetőséget is látnak benne, így kialakult a befektetési célú közösségi finanszírozás jelensége is, melynek lényege, hogy az adományozó nem a termék prototípusát vagy valamilyen egyéb ellenszolgáltatást kap pénzéért cserébe, hanem részesedést az induló cégben, így az adományozó befektetővé válik. Robert Mitchell, egy ilyen befektetésekre koncentráló amerikai tanácsadó cég képviselője úgy látja, a platform a kockázati tőkebefektető cégek szerepét veszik át - nem csoda, hogy a nagy tőkebefektetők nemigen örülnek a jelenségnek.
Robert Mitchell a Prezi székházában tartott előadásán
Kisebb derültséget váltott ki a néhány tucat hallgató körében Robert Mitchell önironikus megjegyzése a Prezi székházában tartott előadása során, amikor megjegyezte a PowerPoint rakoncátlankodásakor, hogy bizony érdemesebb lett volna Prezivel készülnie az estére. A Crowdfund Capital Advisor vállalat képviselője a budapesti Amerikai Nagykövetség és a Prezi közös rendezvényén a közösségi finanszírozás befektetési célú használatát mutatta be a jelenlévőknek. Nehezített terepre érkezett Mitchell, hiszen Magyarországon kevéssé ismert a közösségi finanszírozás rendszere a meglévő és használható platformok ellenére, azonban az általa vázolt befektetési célú finanszírozási rendszer felkeltheti a startup cégek és a vállalkozó kedvű befektetők figyelmét is.
Az alapvető különbség a közösségi finanszírozás és a befektetési célú közösségi finanszírozás (pl.: equity crowdfunding) között az, hogy míg az első esetében az adományozó vagy a termék/szolgáltatás egy prototípusát vagy pedig valamilyen más ellenszolgáltatást, legtöbbször apróbb ajándékot kap, addig a befektetési célú forma esetében az adományozó ellenszolgáltatásként részesedéshez jut az adott cégben, így a továbbiakban a vállalkozás sikerén múlik a befektetett összeg sorsa.
Robert Mitchell szerint a befektetési célú közösségi finanszírozás ötlete néhány évvel ezelőtt fogalmazódott meg, amikor is azt látta társaival együtt, hogy az amerikaiak megtakarításaik 99 százalékát valamilyen módon az 500 legnagyobb amerikai vállalatba fektetik, míg a kisvállalkozásoknak és a startupoknak nagyon kevés pénz jut, annak ellenére, hogy az amerikai GDP 50 százalékát ezek a cégek termelik ki és náluk dolgozik minden második munkavállaló is, ráadásul az új munkahelyek 65 százalékát is ezek a kisvállalkozások teremtik. Mindezek ellenére a 2008-ban kitört válság hatására a kis cégek nehezen jutnak hitelhez és tőkéhez, pedig új munkahelyek teremtése nélkül nehezen képzelhető el gazdasági növekedés, ami a mindenkori amerikai kormányzat egyik legfontosabb célja. A fentiek figyelembe vételével, a közösségi finanszírozás jelenségének felfutása után megszületett tehát az új finanszírozási forma, amely kedvez a startup vállalkozónak, hiszen befektetőket tud toborozni a céghez az ötletgazda, és kedvező lehet a kisbefeketőknek is, hiszen ha felvirágzik a cég, akkor a befektetett összeg is szépen gyarapszik.
Az ötlet Mitchellék esetében azonban nem volt elegendő a sikerhez, ugyanis az amerikai szabályozói környezet nem tette lehetővé az ehhez hasonló befektetési formák gyakorlását. Ez azonban nem szegte kedvüket: közel 500 napos lobbitevékenységük után Obama elnök 2012-ben aláírta azt a törvényt, amely többek között az equity crowdfunding számára is szabad utat nyitott. A szakember előadása során rámutatott arra, hogy a befektetési forma legálissá tételével üzleti körökben sokak bajszát meghúzták, hiszen a platform tulajdonképpen a kockázati tőkebefektető cégek piacát szűkíti. Azok a vállalkozók vagy kisebb cégek, akik nem kapnak hitelt a bankoktól projektjük megvalósításához és máshonnan sem tudnak tőkét bevonni, fordulhatnak kockázati tőkebefektető cégekhez, akik számukra ígéretes projekt esetén vállalhatják a finanszírozást, természetesen szép kis summáért cserébe. A befektetési célú közösségi finanszírozás azonban új perspektívákat nyit a vállalkozók számára: már nem akadály, ha a vállalkozó nem tud ismeretsége révén eljutni a tőkebefektetőkhöz és az sem gond, ha a cég olyan ajánlatot ad neki, amelyet nem szeretne elfogadni (például azért, mert a profit túl nagy részét akarná magának a tőkebefektető). A közösségi finanszírozás révén sok kisbefektető adhatja össze azt a pénzt, amely szükséges a kisvállalkozó projektjének megvalósításához. A pár ezer dollárral beszálló kisbefektető így a cég sikere esetén maga is vaskos bevételre tehet szert. Hogy pontosan mennyire, arról nem szól a fáma, de hogy nagyságrendileg mekkora összegről lehet szó, arra a crowdfunder.com alapítójának alábbi kalkulációja rávilágíthat.
2014 márciusában a Facebook alapító Mark Zuckerberg bejelentette, hogy cége két milliárd dollárért felvásárolja a 2012-ben alapított Oculus VR céget, amely valószínűleg elsősorban azoknak mond bármit is, akik otthonosan mozognak a számítógépes játékok világában. A cég legismertebb fejlesztése az Occulus Rift virtuális szemüveg, amely azon felül, hogy különleges virtuális élményt biztosít a számítógépes játékokat kedvelő geekeknek, azért is érdekes, mert fejlesztőik közösségi finanszírozás segítségével gyűjtötték össze azt az összeget, amely segítségével meg tudták valósítani a projektet. A kickstarter.com oldalon lehetett különböző nagyságú összegeket felajánlani a projekt megvalósításához és a felajánlott pénz függvényében juthattak az érdeklődők bizonyos ellenszolgáltatáshoz. 15 dollárért csak egy poszter járt, viszont a 300 dollárnál többet felajánlók a virtuális szemüveg prototípusára fizettek be. Az eredeti célkitűzés 250,000 dollár összegyűjtése volt, ám a közösségi befizetések révén közel 2,5 millió dollár gyűlt össze, így mindenki, aki hozzájárult a projekthez, kis késéssel ugyan, de megkapta azt, amire befizetett: vitte a postás a pólót, posztert vagy épp játék-prototípust és itt vége is lett az üzlet business vonatkozásának. A 2014-es felvásárlás során csak a cég tulajdonosai jártak jól (plusz feltehetőleg hosszú távon a Facebook is), pedig ha nem "normál" közösségi finanszírozás formájában, hanem befektetési célú közösségi finanszírozással (pl. equity crowdfunding) gyűjtöttek volna pénzt a megvalósításhoz, akkor az adományozók a Facebook felvásárlás révén közel 2000-szer annyit kaphattak volna vissza, mint amennyit befektettek az akkor még félkész termékbe.
A crowdfunding.blog.hu szerint léteznek olyan oldalak, ahol például az equity crowdfunding elérhető magyar cégek számára is, azonban a blog szerzői néhány hónapja még azt írták, nem tudnak olyan magyar cégről, amelyik kipróbálta volna magát valamelyik hasonló platformon.
A képek forrása az Amerikai Nagykövetség Facebook oldala.
