Még nem is élesítettem az első bejegyzést, de Jonathan Franzen már be is szólt a blognak. Na jó, persze nem közvetlenül nekem, de közvetve azért mégis.

Azt már korábban is tudhattuk, hogy Jonathan Franzen nem igazán csippantja a közösségi médiát, új könyve, a “The Kraus Project” megjelenése kapcsán azonban interjút adott (többek között) a WorldPost-nak is, amelyben újfent kifejti, hogy nemigen tetszik neki az, hogy a tömegkommunikáció, az internet és a közösségi média egy olyan kombinációt alkot, amiből szinte lehetetlen kimaradni, így eléggé totalitárius a történet. Franzen (mint az egyik legbefutottabb kortárs amerikai szerző) aggódik az írók megélhetéséért (felteszem, a sajátjáért már nem), hiszen érvrendszere szerint azáltal, hogy mostmár bárki megjelentethet gyakorlatilag bármit az interneten, egyre kevésbé fizetik meg az írást, mint szakmát. Megjegyzi továbbá, hogy az a fajta kommunikáció, amelyhez elég egy SMS-nyi karakter vagy egy blogbejegyzés, nem igazán jön be neki és nem is törekszik erre.

Jonathan Franzen a Time címlapján a Szabadság megjelenésekor, 2010-ben.

Az elmúlt időszakban több külföldi médium ismét elég csúnyán nekiment Colleen Bell-nek, akit Obama elnök a távozó Eleni Tsakopoulos Kounalakis helyére jelölt még 2013-ban. Míg a Washington Post és Politico cikkei általánosságban, többeket megemlítve írnak arról, hogy (szerintük) teljesen alkalmatlan személyeket nevez ki a kormányzat nagyköveti pozíciókba és több más diplomatával együtt említik Bell-t, addig a Bloomberg február 11-i cikke kifejezetten hazánk nagykövetjelöltével foglalkozik. 

A 20. század elején a magyar nyelvben felütötte a fejét az „amerikás magyar” kifejezés. Az elsőre kicsit magyartalannak tűnő szóösszetétellel azokat illették annó, akik úgy döntöttek, szerencsét próbálnak az újvilágban, azonban kiutazásuk után rövid időn belül hazatértek és itthon próbáltak meg még több pénzt fialtatni a kint megszerzett dollárokból (nem összetévesztendő az „amerikai magyar” kifejezéssel).

Egy évszázad eltelt azóta és én magamat amerikás magyarnak gondolom, pedig nem hagytam itt Magyarországot amerikai kalandért (na jó, csak egyszer pár hétre). Esetemben az „amerikás” szó inkább az Egyesült Államok iránti olykor lelkes, máskor kissé szkeptikus hozzáállásomat hivatott kifejezni.

Lesz itt minden, ami Amerika: történelem, kultúra, irodalom, filmek, kaják, érdekességek – ahogy adja magát. USA magyar szemmel – vágjunk bele!