A világsajtó az elmúlt hetekben az USA és Kuba közötti viszony felmelegítésének hírétől volt hangos, persze jogosan, hiszen Obama elnök és Raul Castro bejelentése történelmi jelentőségű is lehet. A két ország között fennálló mosolyszünet története hosszú évtizedekre tekint vissza, azonban a nem kifejezetten jó viszony ellenére a két ország egynémely vezetője kifejezetten sokra tartotta a másikat - ezt bizonyítja a The New Republic 1963-as cikke, melyből kiderül, hogy Fidel Castrot meglehetősen rosszul érintette Kennedy elnök halálhíre.
A századik születésnapját ünneplő The New Republic a kerek évforduló apropóján az elmúlt évszázad legjobban sikerült cikkeit online újra publikálja. (Rosszmájúak szerint jól jön a lapnak a régi cikkek elővétele, hiszen nemrégiben felállt a szerkesztőgárda egy jelentős része, miután a lap tulajdonosa komoly változásokat jelentett be a médium tematikáját illetően.) Augusztus óta eddig kb. 80 régi cikk került fel az online felületre, december végére ez a szám eléri majd a százat. Az évforduló apropóján a lap online is publikálta az 1963. december 7-i számában megjelent cikkét, amely tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően mutatja be azt, hogyan reagált JFK meggyilkolásának hírére Fidel Castro, akivel az akkor elhunyt elnök finoman szólva sem ápolt baráti viszonyt (kubai rakétaválság és társai).
1963 októberében Kennedy elnök a The New Republic újságíróját, Jean Danielt bízta meg azzal, hogy Kubába utazva jusson közel Castrohoz azért, hogy egy új, titkos csatornát nyisson a két vezető között. Daniel október közepén érkezett a szigetországba, azonban közel másfél hónapot kellett arra várnia, hogy beszélhessen Fidel Castroval, találkozójuk egyike pedig éppen egybeesett a Kennedy ellen elkövetett merénylet napjával (1963. november 22.). Saját elmesélése szerint az újságíró már sokadik alkalommal próbált választ kicsikarni Castrotól arra nézve, hogy milyen egyeztetéseket folytattak a szovjetekkel a rakéták üzembe helyezése kapcsán, amikor megcsörrent a telefon és Dorticos elnök tájékoztatta Castrot a merényletről. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy meghalt-e Kennedy vagy csak megsebesült, ennek ellenére a kubai vezető megdöbbent és többször egymás után jelezte, hogy "ez rossz hír". Castro rögtön találgatásokba bocsátkozott arra nézve, hogy ki lehetett (vietnámiak? a Ku-Klux-Klan?), majd ironikusan megjegyezte, hogy ha meg tudják menteni Kennedy életét, akkor ez garantálja újraválasztását.
Kisvártatva megérkezett a hír: JFK halott, Castro pedig (kicsit talán melodramatikusan) bejelentette, hogy ezzel minden megváltozott: Kennedy legalább egy olyan ellenség volt, akihez hozzá voltak szokva. E mellett a kubai vezető jelezte, hogy reméli, minél hamarabb kiderül, ki követte el a gyilkosságot, elsősorban azért, hogy a kubaiakat tisztán tudja tartani az ügy kapcsán. Castro tudta, hogy a propaganda gépezet hamarosan beindul és megpróbálják majd a kommunizmust, a szovjeteket és magát Castrot is összemosni JFK meggyilkolásával. Ebben igaza is lett, hiszen még aznap érkeztek olyan híradások is, amelyek Castro-párti marxistaként emlegették a merénylőt. A cikkből azonban kiderül az is, hogy Castro sokra tartotta Kennedyt, sőt, az újságíró elmesélése szerint a kubai vezér hitt abban, hogy JFK a történelem legnagyobb amerikai elnökévé is válhat az által, ha megérti és elfogadja, hogy kommunisták és kapitalisták élhetnek békében is egymás mellett. Castro úgy vélte, hogy Kennedy olyan politikus, akivel a szovjetek is tudnak beszélni, ezzel pedig a két világrend közötti kommunikáció kulcsává válhatott volna az elnök.
Az eset szomorú iróniája, hogy Kennedy "követe" célba ért ugyan, de a hír, mely szerint sikerült felvennie a kapcsolatot Castroval, már nem jutott el az elnökhöz. A The New Republic cikke egyfelől kiváló újságírói munka, másrészt pedig ékes bizonyítéka annak, hogy az ősi ellenségnek hitt vezetők is tarthatják sokra a másikat.
A képek forrása: ejkred.blogspot.hu, rapportleadership.info.
