Az amerikai felsőoktatással kapcsolatban leggyakrabban megfogalmazott kritika elsősorban a kiugróan magas tandíjakra vonatkozik, azonban rendre előkerülnek más szempontok is a főiskolákkal, egyetemekkel kapcsolatos diskurzusban. A Yale egykori tanára szerint az elit magánegyetemek, különösképpen az Ivy League intézményei nem sok teret adnak az intellektus fejlődésének, kifejezetten gátolják a társadalmi mobilitást, ráadásul a tanulmányok sokszor pszichésen is megviselik a hallgatókat. Az egykori professzor kemény kritikát fogalmaz meg a legmenőbbnek számító egyetemekkel szemben, szerinte ugyanis Amerika top iskolái zombivá változtatják a fiatalokat. 

 Zöldell a borostyán a Princetonon

Ne küldd a gyerekedet az Ivy League iskoláiba - vág bele William Deresiewicz, a Yale egykori tanára mondandójába a The New Republic hasábjain. Az esszéista és irodalmár szerző végzettségeit a Columbia Egyetemen szerezte, majd egy évtizedet lehúzott oktatóként a Yalen, azaz közel két tucat esztendőt töltött el az Ivy Leaguehez tartozó intézményekben, ebből fakadóan bátran vállalja szerinte autentikus véleményét, mi szerint az elit egyetemek lassítják a társadalmi mobilitást, ráadásul csak egy nagyon specifikus szakemberréteget képeznek, így működésük nem kifejezetten előnyös az USA számára. 

Az Ivy League (Borostyán Liga)

Eredetileg sportversenyek kapcsán alakult az Ivy League, amely a 20. század közepétől egyet jelent az amerikai elitképzéssel. A 8 felsőoktatási intézmény (Brown, Columbia, Cornell, Dartmouth, Harvard, Princeton, Penn, Yale) társadalmi és gazdasági hatása meghatározó, eddig több mint 200 Nobel-díjast adott a világnak és az is sokat elárul a ligáról, hogy az USA legutóbbi négy elnöke mind valamelyik borostyános egyetemen végzett. 

Deresiewicz rámutat arra, hogy hiába jelentkezhet bárki az elit intézményekbe, csak az amerikai felső réteg gyerekeinek van lehetősége arra, hogy be is jusson ezekre a főiskolákra, egyetemekre, hiszen csak ezek a családok engedhetnek meg maguknak költséges pluszórákat, edzéseket, külföldi tanulmányi utakat, amelyek mind-mind pontokat érnek a felvételi eljárások során (és akkor még ki sem tértünk a horribilis összegű tandíjra, amelyet az egyetemek bezsebelnek). A módosabb családok eszes sarjainak hamar megnyílik az út az elit egyetemekre, amelyeket a felvételi után hol több, hol kevesebb nehézséggel ugyan, de rendre el is végeznek, hogy egy menő, jól fizető cégnél kaphassanak melót utána. Előléptetést előléptetés követ és a felsővezetői fizetésből bőven futja az időközben megszületett gyerekek matek korrepetálására, úszásedzésére és hegedűórájára is, hogy a gimnázium elvégzése után ő is könnyedén bejusson a Harvardra vagy a Princetonra, ahol apu is végzett. Lebutítva ez az a bizonyos ördögi kör, ami Deresiewitz szerint veszélyes és amin szerinte változtatni kell.

A Yale kampusza

William Deresiewicz 2008-ban hagyta ott a Yalet és még abban az évben publikált egy cikket az amerikai elitképzés hátrányairól, nagyobbacska balhét keltve amerikai akadémiai körökben. A szerző már akkor kifejtette, hogy az Ivy League egyetemei nagyon belterjesek, a zászlajukra tűzött sokszínűség pedig csak a etnikai szempontból érvényes, hiszen társadalmi osztály szempontjából nagyon is homogén társaságról van szó: a felső osztályról. Deresiewitz szerint ez a belterjesség nagyon veszélyes, hiszen egy idő után az elit egyetemek tanulói már nem is lesznek képesek mással kommunikálni, csak olyanokkal, akik szintén hasonló intézménybe jártak vagy járnak, így a kör gyorsan bezárul. Ezt illusztrálandó az ex-professzor egy személyes történetet is megosztott a The American Scholar olvasóival: új házába költözve döbbent rá arra, hogy noha magasan képzett egyetemi tanár, egyszerűen nem tudja hogyan kell kommunikálni, beszélgetni a vízvezeték-szerelővel, aki csak a csöveket ugrott be átnézni. Ezt Deresiewitz teljes mértékben annak tulajdonította már 2008-ban, hogy noha az elitegyetemeken töltött évek felkészítik a diákokat bizonyos dolgokra (például arra, hogyan legyenek jó munkahelyi vezetők), de arra nem tért ki a tanmenet, hogy rávilágítson az egyetemen zajló felsőoktatás ilyesfajta hiányosságaira. A szerző írásaiban arra is kitér, hogy az elitképzésben résztvevők közül sokan bizony nehezen birkóznak meg azzal a nyomással, amely ezeken a helyeken nehezedik a diákokra, így pszichés problémák is rendre felütik a fejüket egy-egy érzékenyebb vagy teljesítménykényszerrel küzdő fiatal esetében. A szerző elég meredek állításokat is megenged magának, friss cikke alcímében például egyenesen azt állítja: az USA legkiválóbbnak hitt egyetemei zombit csinálnak az oda kerülő diákokból. (A zombi szó egyébként a későbbiekben már nem jelenik meg a cikkben, így sanszos, hogy használata elsősorban a hype keltést szolgálja).

Harvardi környezet

Egy ilyen bonyolult helyzet esetében nem könnyű egy csapásra megoldást találni. Deresiewitz azt javasolja a tanácsért hozzá fordulóknak, hogy hagyják ott a burzsuj sulikat és iratkozzanak be inkább egy olyan főiskolára vagy egyetemre, ami nem magánkézben van. Az egyes államok által fenntartott intézmények emlegetése az Ivy League egyetemein működők számára egyenesen blaszfémiának tűnhet, hiszen jellemzően alacsonyabb presztízsűnek tartott intézményekről van szó, azonban a Yale egykori professzora szerint kifejezetten javasolt ilyen iskolákba járni, mivel a színvonalas oktatás mellett a látókör is szélesebbé válhat, ráadásul nem kell sznobokkal végigtolni sok-sok évet egy évfolyamon.

Reggel a Cornellen

Ahogy 2008-ban, úgy most sem maradt Deresiewicz írása visszhang nélkül. Az eredeti cikket megjelentető The New Republic online hasábjain például egy kevésbé módos családból származó szerző veszi védelmébe a Yalet, felhívva a figyelmet többek között arra, hogy az Ivy League iskoláiba járók közel fele részesül valamilyen anyagi segítségben az egyetemen töltött ideje alatt. A Newsweek pedig a cikk kapcsán nekimegy a The New Republic szerkesztőségének, miután gyors kutatás után kiszámolták, hogy a The New Republicnál dolgozók több mint fele valamelyik Ivy League egyetemen végzett, így a Newsweek szerint kollégájuk cikke alapján nekik is zombinak kell lenniük. A képhez persze hozzátartozik, hogy a republikánus kötődésű Newsweek imád fogást keresni az olyan, Demokratákhoz közel álló médiumokon, mint például a The New Republic, így kézenfekvő lehetett számukra kicsit utánajárni a szerkesztőség végzettségének. Szintén fontos megemlíteni, hogy Deresiewicz legújabb, augusztusban megjelenő könyve hogy, hogy nem, épp az amerikai elitképzés árnyoldalait boncolgatja majd, így az időzített médiavisszhang minden bizonnyal jót tesz majd az eladásoknak. 

Vitriolos Ivy League kritika

A képek forrása: yale.edu, fineartamerica.com, harvardpolitics.com, cornell.edu, theeditorialcartoons.com.